Elfeledett

Üdv, drágák!

Jézusom, mennyire régen írtam! Mélységesen sajnálom, pedig tisztában vagyok azzal, hogy több blog vár arra, hogy véleményezzem őket ( még mindig e - mailben várom a kéréseket, a chatbelieket nem veszem figyelembe, sajnálom ), de egyszerűen nem volt időm arra, hogy blogoljak, legalábbis ilyen témában. El vagyok havazva, felvételi, stressz, sírás minden nap amiatt, mennyire elcsesztem a jövőm, tudjátok. Ennek ellenére továbbra is bekukkantottatok páran, amiért hatalmas köszönet, nagyon jól esik! Mostanában igyekszem aktivizálni magam, mert olyannyira lusta vagyok, hogy még azt is elhanyagoltam, amit imádok csinálni. Kárpótlásként itt egy rövidebb filmkritika, igyekszem összeszedetten megfogalmazni, ami kavarog bennem a mondanivalója kapcsán.

Suicide Room - Öngyilkosok szobája:

Történet: ( spoilert tartalmaz! ) 

Dominik egy végzős srác, kissé magába fordulva éli mindennapjait. A szülei kő gazdagok, az egyetlen árnyoldala mindennek annyi, hogy nem törődnek fiukkal, cseppet sem. Nos, eljön a bál napja, ahol fogadást kötnek, főhősünk megcsókol egy fiút, a videó felkerül az internetre, minden király, az év eseményének tudják be a dolgot, de egy fogalmamsincsmilyen sportág keretén belül Dominik lomposa rakoncátlankodik, vonzódik ahhoz a seggfejhez. Itt kezdődik a bonyodalom! Gúnyolni kezdik őt, és elindul a lavina. Egyszer busszal kell hazamennie, ahol összetűzésbe kerül néhány suhanccal, jól megverik. Örökös utálat tárgya lesz. Még a sztori legelején lát egy videót, ahol egy vadidegen lány vagdossa a karjait, ezáltal beszélgetésbe elegyednek és Sylwia ( mert így hívják! ) bevezeti őt egy virtuális közösségbe, az Öngyilkosok szobájába. Dominik hamar elkészíti karakterét, és élvezi a dolgot, mélyül kapcsolata a lánykával, aki tulajdonképpen három éve nem mozdul a szobájából, és azért él gyakorlatilag, hogy öngyilkos legyen. Minden klappol, de főhősünk nem jár suliba, ám egyszer szülei rákényszerítik, de utálatosan viselkednek vele iskolatársai, ezért ismét mélyponton van. Többé ő sem akar mozdulni szobájából. Virtuális életet él, egyértelműen depressziós. A fordulat akkor következik be, mikor szétvágja a karjait és elmebetegek közé kerül, de ez csak átmeneti állapot. Utána hazajut, de továbbra is gyűlöli az életét. Sylwia egyszer csak megálmodja a tökéletes öngyilkossági módszert. Gyógyszerek és alkohol. Mivel Dominik szülei pszichológust küldenek a fiúhoz, aki rettentően elutasító velük szemben, ő jut mindezekhez a legkönnyebben. Némi hadakozás után megadja magát és megszerzi a gyógyszereket, elmegy a megbeszélt helyre, sört rendel és várja a lányt, aki nem érkezik meg a buliba. Ekkor dönt úgy, hogy kiönti az összes pirulát a wc - be, de elborul az agya és rengeteget bevesz. Iszik rá. A végkimenetelt hadd ne boncolgassam, mert így is könnybe lábadt szemekkel írom mindezt.

Személyes vélemény:

Már kétszer láttam és a második alkalomnál is ugyanúgy szíven ütött. Jól kidolgozott szereplők, egyszerűen fantasztikus, ahogyan bemutatja azt, hogyan csúszik le a fiú a lejtőn, mi viszi rá arra, hogy öngyilkos legyen, a néhány jó pillanat, ami a rengeteg mocsokban fellelhető, és a suicide room grafikája... asdfghjkl. Csak ajánlani tudom a hozzám hasonló, elborult elmével rendelkező emberkéknek, mert tényleg nem egy Cyberbully feeling.

Köszönöm a figyelmet.

K xx.

Mail

Üdv, elnézést az inaktivitásért, bár ez igazán nem sok embert érint. Ezt a postot azért hozom létre, mert arra gondoltam, ha valaki szeretné kikérni a véleményem a történetéről, azt mostantól e - mailben tegye. Nem szeretem azt, hogy van egy ötven fejezetes blogocska, és beszúrnak annyit a chatembe, hogy szia, kérhetek kritikát? köszi :)
Nekem is időbe telik, míg elolvasom, így szeretném, ha akit tényleg érdekel az, hogy mennyire tetszik a blogja, írjon erre az e - mail címre: katucika9@gmail.com

Köszönöm a figyelmet! (:

xoxo, K.

Kritika #2 - Angels Don't Kill

Design: Ennél a blognál is inkább a történetre helyezném a hangsúlyt, bár be kell valljam, a betűtípus nem igazán tetszik. Olvastam, hogy néhány embert megzavar az, hogy tagolod a fejezeteket. Nekem egyáltalán nincs problémám vele, sőt, pozitívumként emelném ki, hiszen biztosan lesz (vagy már van is) néhány olyan olvasód, mint én, hogy olvasás mellett ötvenezer dolgot csinál a gépen, de mivel te tördeled a sorokat, nem okoz problémát az, hogy ki kelljen keresni, most éppen hol is tartok. A fejezetek linkjét kicsit feljebb tehetnéd, illetve észrevételem, hogy ezer meg ezer dolog található a modulsávodban, aminek némelyike tök fölösleges.

Történet: Tetszik, hogy nem egy sablonsztorival álltál elő, és az, hogy Children of Bodom, egy hatalmas plusz pont! Még egyetlen hasonlóval sem futottam össze a blogspot világában, bár lehet, hogy ez szűk látókörömnek tudható be. Jól kidolgoztad a szereplőket, és ott kezdett nekem eszméletlenül szimpatikussá válni az egész, mikor a hetedik fejezetben kibontakozott az, amit már az előző részekben is pedzegettél, mégpedig az, hogyan ismerkedtek meg Rauhával. Érdekes számomra, hogy Esteri olyan könnyen megbirkózott azzal, hogy meghalt az édesanyja, annak ellenére is, hogy azt mondta neki, ne sírjon majd. Kicsit érzelemmentesen, nyersen fogalmazol, ami egyáltalán nem gond, ha például egy tájleírásról van szó, de egy ilyen sztoriban nem lenne rossz, ha tudnám Alexi minden egyes gondolatát, sőt, szinte vágyom is erre, és, - bár nem a banda többi tagjáról szól a történet, a továbbiakban tetszene egy - két szemszögváltás, ha komolyabbra fordulnak a dolgok. Bakik is fellelhetőek voltak, néha az E/3 átcsapott E/1 - be, mindez elenyésző volt, de sajnos én észrevettem. Helyesírási hibákat is találtam, leginkább azt, hogy az ami szócskát mai - nak írod, és ezzel nincs is gond, mert irtó gyorsan gépelhetsz, de a szóismétlések, és ezen hibák elkerülése végett tüzetesebben olvasd át az egészet, mielőtt publikálnád, de akár egy béta is szóba jöhet. Ami érdekes volt számomra az az, hogy irtó másnaposan valahogy az ember nem igazán kívánja az alkoholt, Alexinek mégis az első dolga az reggel, - miután alaposan leitta magát, hogy sör után kutasson. Mindegy, mindenesetre ez csak egy személyes észrevétel volt, haha.
Kedvenc szereplőként Rauhát mondanám, (jesszusom, de morbid vagyok, egy halott a favoritom!) , hiszen olyannyira jól nevelte Esterit, és egészen rejtélyes, biztos vagyok benne, hogy lesz még valami a múltjából, amire nem is igazán gondolnánk. Oh, erről jut eszembe az, hogy igazából nem nagyon tudtam kikövetkeztetni, hogy a kislány hány éves. Hat?
Alexit egy vérbeli rockernek látom, akit csupán az alkohol, cigaretta és a gitározás éltet, de úgy érzem, meg fog változni, és talán meg is nyerheti az év apukája díjat.
Esteri pedig tündéri, ha apucinak nem kell, nyugodtan átpasszolhatja nekem, felnevelem én, haha.
A banda többi tagja pedig asdfghjkl, imádom őket pont olyannyira, mint a fanfictionodön kívül.

Nem egy sablon sztori, de nem is rágtam le mind a tíz körmöm olvasás közben. Fejlődsz, és ez jó. Ha ezt a pár apró hibácskát kiküszöbölöd, tökéletes!
Sok sikert!

xoxo, K.

2013

A 2013 - as év rengeteg újdonságot hozott számomra. Megtapasztaltam, milyen érzés a szerelem, a hiány, a csalódottság... nem túl jó, be kell valljam. De ez is hozzátartozott ahhoz, hogy tökéletesen elcseszett évet hagyjak magam mögött. Idén kezdtem el változni... elnézőbb lettem, komolyabb, ellenben sokkal őszintébb, és bunkóbb is. Új személyiségemnek köszönhetően elvesztettem néhány fontos személyt, de ebben az időszakban is próbáltam pozitívan gondolkodni, miszerint ha nem fogadják el az új énemet, nem is bánom, hogy eltűntek az életemből. Az egyik legjobb nyár is magam mögött tudható, a strand volt az otthonom, tábor, és rengeteg közös pillanat azokkal, akiket szeretek. Új barátok, változó külső, kialakuló stílus... ezzel ellentétben mégis az egyik legmelankolikusabb időszak volt az életemben. Rengetegszer sírtam, magatehetetlenül, összekucorodva az ágyam mellett, sokszor gondoltam arra, mi lehet az élet után... ezeket a pillanatokat felhasználtam önmagam ellen és regénybe kezdtem, és ha pocsékul érzem magam, csak írok és írok...
Rengeteget tanultam, tapasztaltabbnak érzem magam, talán valamivel intelligensebbnek is, nem tudom. Behódoltam a cigaretta nyújtotta gyönyöröknek, stresszes mindennapjaimat ezen az aprócska rúdon vezettem le, ellenben megvetettem a sportot, amit jövőre igyekszem bepótolni, hiszen egészen vénnek érzem magam mozgás nélkül.
És most jöjjön a néhány fogadalom, melyet minden szilveszter este bemagolok:

• Leadok legalább 5kg - ot
• Kedvesebb leszek, nagyjából mindenkivel
• Komolyabban veszem a tanulást... (nem nevet, együtt érez)
• Sportolok, egészséges életmódot fogok folytatni
• Nem ordibálok az emberekkel, mint egy őrült, hanem megpróbálok higgadtan beszélni velük.

Boldog Új Évet Mindenkinek! ( :

Lélekerősítő, vagy mi

Ha ,,ki akarunk mászni'' a depresszióból, legalább valamelyest tisztába kell jönnünk az érzéseinkkel. Tény és való, hogy ez nagyon rémisztő lehet, és megeshet, hogy átmenetileg bizonyos mértékben csak súlyosbodni fog a problémánk. Olyan ez, mint amikor nem elég, hogy kínzó fogfájás gyötör bennünket, még a fogorvosi kezelésekkel járó fájdalmakat is muszáj kibírnunk. Mégis megéri, mert végül jobban fogjuk érezni magunkat.

forrás: Tumblr.

Kritika #1 - Raboskodó Angyal trilógia

Szilvi D. Raboskodó angyaláról írok, köszönöm, hogy kikérted a véleményem, igazán megtisztelő. : )


Design: Bevallom őszintén, nem igazán vagyok jártas mindebben, igazán ocsmány blogkinézeteket tudok összehozni, így inkább a történetre fektetnék nagyobb hangsúlyt, mindenesetre röviden leírom, hogy szerintem mi az, amiben változtatnod kéne, és számomra ez a blog sötétsége. Az első néhány fejezet után éreztem, hogy fájnak a szemeim, és inkább kimásoltam Wordbe az egészet, úgy olvastam. Úgy igazán más nincs, amibe beleköthetnék a kinézettel kapcsolatban, hiszen egész jól megoldottad, talán egy fejléc dobna egy keveset rajta, de úgy istenigazából nem éreztem a hiányát.

Történet: Mikor rájöttem, hogy egy fantasy történettel van dolgom, megörültem, és ahogy jobban belemerültem, rájöttem, egy igazán egyedi alapötlettel álltál elő, és ez számomra hatalmas plusz. A prológust nyögvenyelősen tudtam elolvasni, hiszen rengeteg szóismétléssel álltál elő, a volt szócska sokszor megjelent soraidban, ami élvezhetetlenné tette számomra, és,- bár rengeteget fejlődtél azóta, a további részekben is fellelhető volt mindez. A másik, mely véleményem szerint rontott a kiváló alapsztorin, az az, hogy tőmondatokat használsz. Megmutatom.

Te így írod (13. fejezet):
Chris egy darabig nézte Lisa távolodó alakját. Csak figyelte, ahogy elsétál tőle. Ahogy finoman és kecsesen lépked. Szinte már ő is lebegett, mint a legtöbb közéjük való. Máris kezd visszaváltozni, most, hogy a kő már hatástalan. Úgy változik, hogy észre sem veszi. Ő nem, de mindenki más igen. Eddig is szép volt, de most kifejezetten gyönyörű. Persze az emberi énje még mindig ott van, és ott is marad. Ezeket az éveket nem lehet majd kitörölni. Bárhogy is próbálkozik. Talán nem is baj, ha marad benne egy kis emberi. Gyarló emberi lélek.

Számomra szebb lenne, ha így írnád:
Chris egy darabig nézte Lisa távolodó alakját. Csak figyelte, ahogy elsétál tőle, ahogy finoman és kecsesen lépked. Szinte már ő is lebegett, mint a legtöbb közéjük való. Máris kezd visszaváltozni, most, hogy a kő már hatástalan. Úgy változik, hogy észre sem veszi... ő nem, de mindenki más igen. Eddig is szép volt, de most kifejezetten gyönyörű, persze az emberi énje még mindig ott van és ott is marad. Ezeket az éveket nem lehet majd kitörölni, bárhogy is próbálkozik. Talán nem is baj, ha marad benne egy kis emberi... gyarló, emberi lélek.

Ehhez hasonló mondatok hálózzák be az egész történetet, és néha meg kellett álljak és elgondolkodni, hogy miért tetted ki oda azt a pontot. Természetesen ezek a hibák elenyészőek, mint ahogy a javításomban is megfigyelhetted, csak néhány írásjel, de számomra sokkal élvezhetőbb volt az a verzió.

Nos, mikor belekezdtem, furcsa volt úgy olvasni, hogy E/3 - ban írtad az egészet, és rengeteg írópalántának nem áll jól, ha ilyen stílusban ír... de hozzád kifejezetten passzol, baromi jól megoldottad, egyszer sem éreztem azt olvasás közben, hogy basszus, most kiről is van szó? És a másik végletbe sem estél bele, miszerint Lisa elmegy olvasni. Lisa ezután lefekszik, etc.
Csodás hasonlatokat hozol össze, volt, hogy percekig csak ültem a mondat fölött és csodálkozva pillantgattam, hogy mégis hogy a fenében juthat ilyen eszébe egy embernek. Alapjáraton jól írsz, helyesírási hibákat sem véltem felfedezni a sztoriban, ami számomra boldogságot okoz, és ahogy látom, Te is tisztában vagy azzal, milyen rossz olyan történetet olvasni, ahol minden mondat közben / után találsz egy - egy elgépelést. Igazán igényes vagy erre, és ez tetszik.

Leginkább az írásstílusodat ecseteltem, most már tényleg a történetről fogok írni!
Néhány helyen érthetetlen volt számomra, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy most ki is a rossz fiú, Eric, vagy Chris. Beleestél néhány hibába, mely nálam is mindig felfedezhető, az egyik az, hogy sok szereplővel dolgozol, a másik pedig hogy sietsz, és abszurd dolgokkal állsz elő. Például Lisa előadja az apjának, hogy elmegy pár hétre egy barátjához, mert az elköltözik, a szigorú szülő pedig azonnal belemegy? Érdekes, mindenesetre ezek is elenyészőek, tehát nem arról van szó, hogy két fejezet után megismerhettünk huszonöt szereplőt, abból pedig néggyel már volt is egy - egy rövid kapcsolata a főszereplőnek, mindenesetre szerintem egy kicsit lassíthatnál a tempón, megértem, hogy szereted az izgalmakat és nem akarsz lapos sztorival előállni, de egy - két unalmas fejezetbe még nem halt bele senki, úgy értem, olyan részek, amikben nem akarják megölni Lisát, vagy bárki mást, csupán megismerheti az ember a szereplőket. Oh, és ha már itt vagyunk, leírom róluk is a véleményem!

Tehát szereplők: Nekem egyértelműen Chris a kedvencem, és akármennyire is ecsetelted, hogy fekete haj, hideg, kék szemek, én akkor is szőke haj - kék szem kombinációval képzeltem el, amolyan Austin Butler külsővel, ha nem ismered, csekkold, szerintem meg fogod érteni, miért szeretem annyira. Rejtélyes, míg Eric a jófiú oldalát mutatta meg leginkább, benne van egy kis plusz, ami megfogja az embert, például tetszik, hogy ő alapjáraton nem akar rosszat Lisáéknak, csupán kényszerítik, azt hiszem. (Ha pedig nem, akkor nagyon gáz a szövegértésem). Oh, és ha már szóba esett főhősünk, be kell valljam, nem igazán kedvelem, de nézd el nekem, nem létezik olyan sztori, amiben bírom a főszereplőt. Lisa számomra túl slampos, és amíg a képen gyönyörű, én egy trapéz nadrágot hordó, szétszórt lányként tudom elképzelni. Nem tudom, ismered - e  a Vámpírnaplókat, de valamiért egy kicsit deja vu volt nekem a gyengéd szerelmi szál, ugyanis érzem, hogy mindkét sráccal lesz valami köztük, pont úgy, mint a Stefan - Elena - Damon háromszögben. (Ha nem ismered, vegyük úgy, hogy ezt le sem írtam). Eric szóviccei tetszettek, örülök, hogy humorral színesíted ezt az alapjáraton komoly sztorit, de néhány helyen már megfigyelhető volt a közhely. Nekem Alex egy kedves karakter még, az egyik ismerősömre emlékeztet, ne kérdezd, miért. Remélem, a további fejezetekben több szerepet fog kapni. Feliszről, Rosieról, Jasonről, Jamesről és Lisa apjáról (nem tudom a nevét), nem kívánok írni, számomra közömbösek voltak, talán a további fejezetekben jobban megkedvelem őket, ha megtudom, igazából mi is a célod velük.

Nos, ennyi lenne a kritikám, ne haragudj, ha megbántottalak valamivel, nem sértésnek szántam, könyveld el ezeket jó tanácsnak, véleménynek és ha van kedved, változtass! Megfogott a sztori, nem mondom, hogy a kedvenc blogommá vált, mindenesetre felcsigáztál, így nyomon fogom követni az eseményeket, és eszméletlen, hogy milyen hamar tudsz frisset hozni!

xoxo, K.

Weihnachten

Eszméletlenül boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa. Ilyenkor egy picit vegyünk vissza a fogyókúrából, együnk sook - sok beiglit, feledkezzünk meg az utálatról, és töltsünk minél több időt a családunkkal. Remélem, mindenkinek tökéletesen telik az ünnep. : )

xoxo, K.

ps: holnap jelentkezem az első kritikámmal!

Szomorúság

Szomorúság. Számomra ez olyan összetett, és keserédes fogalom. Vegyük példának a mai napot. Borzasztóan éreztem magam, mintha keselyűk rágnák belsőmet, most pedig... tele vagyok ihlettel, reménnyel, és tervekkel, hogyan alakítsam a jövőm. És ekkor jönnek a legjobb ötletek. Egy órával ezelőtt úgy éreztem, többé nem fogok mosolyogni. Talán annak tudható be, hogy mindez nem egy jelentősebb, megrázó hír után telepedett rám, csupán egy apróság, aminek lehetséges, hogy nem kéne nagy feneket kerítenem, de ettől vagyok önmagam. Vegyünk például egy eseményt, mely felkavarja a népet... van, hogy közömbös arccal gondolom át az egészet, és egyáltalán nem érdekel. Aztán tegyük fel, hogy egy barát hazudott... órákig tartó borzalom kering bennem. Hiába, máshogy működöm. Bár ez nem tartozott szorosan a témához, mégis úgy éreztem, le kell írnom, hiszen ezekből a hírmorzsákból ismerhet meg az ember, persze ha akar. Tehát szomorúság. Érdekes, ahogyan nő az ember, úgy változik mindaz, miért érzi ezt, és természetesen ez így van rendjén. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy vajon ha egy gyerek elveszít egy játékot, az valódi szomorúság? Egy tini kinevetné, és azt mondaná, lesznek nagyobb gondok is az életben. Na és, ha arról kérdezné valaki a népet, hogy egy pár hónapig tartó kapcsolat utáni gyász... az valóban szomorú időszak? Az előbb említettek természetesen rávágnák, hogy igen, ennél fájdalmasabb dolog nem is lehet az ember életében, de ha egy felnőttet kérdeznénk, azt mondaná, mindez elenyésző az élet mocskában. Akkor vajon mi az, ami tényleg szomorú? Úgy hiszem, minden ember másként vélekedik erről. Lehet, hogy nekem fájdalmas egy barát elvesztése, de más egyénnek ez egy új élet kezdete, egy lehetőség. Érdekes. Számomra ez az egyik legösszetettebb fogalom, ami létezik, bár biztosan ez is bizarr agyamnak szüleménye, mely most úgy érzi, mindent tud a világról. Mindenesetre be kell valljam, ennél értelmetlenebb postot még nem publikáltam, kétséges, hogy ez is látható lesz az emberek számára, hiszen közeleg a karácsony, és nem hiszem, hogy a szomorúságról akarna olvasni bárki is.

xoxo, K.

A nap képe

Internetes barátságok

Az internetes barátság fogalma nem ismeretlen számomra. Az évek folyamán akadtam már össze olyan emberekkel, akiknek imádtam a személyiségét, humorát, vagy éppen a fogalmazásmódját, tökmindegy. Némelyik a tökéletes barátság titulust is elérte, csupán egy apró dolog választott el ettől: a távolság.

Nos, igen. Internet. Míg néhány évvel ezelőtt el sem tudtuk volna képzelni, hogy akár egy ország másik felében lévő emberrel tartsuk a kapcsolatot, ma már pár kattintás, és chatelhetünk is az Afrikában élő haverokkal. Tulajdonképpen megvoltak a maga előnyei annak is, mikor még nem tudtuk, mi az a facebook, twitter, tumblr, vagy bármi egyéb, hiszen a szabadidőnket nem egy monitort bámulva töltöttük el, hanem éltük a magunk kis életét, a közeli barátokkal játszottunk, nem volt ekkora számban felszínes csevegések tömkelege, sőt, a kibeszélés sem volt olyannyira jellemző, mint most, bár valljuk be, kétszínű emberek mindig is voltak, vannak és lesznek is. De most, egy irigy emberke blogot nyit egy olyan személyről, akit utál, kiszínez egy - két sztorit, és hopp, az amúgy normális tini rögtön közutálat tárgya lesz. Na, de elrugaszkodtam a témától. Személy szerint én rühellem azt, ha valaki messze van tőlem és tegyük fel, elválnak a szülei, szenved. Ha ott van melletted, megölelheted, engedheted, hogy kisírja magát a válladon, pár együtt érző pillantás, és -, még ha nem is tudsz ésszerű tanácsokkal szolgálni, ott vagy mellette. Viszont a neten másképp működik. Kutya kötelességed egy bölcsességgel előállni, hiszen hogy nézne az ki, hogy írja neked a problémáit, te meg közben beszólsz párat, hogy aha, értem. Szóval ez igencsak nagy negatívum, legalábbis számomra biztosan. Aztán ott van a másik. A közelben lévő barátok mindig fontosabbak lesznek. Oké, ez természetes, hiszen mindenkinek kell a társasági élet, nem várhatja el az egyik fél sem, hogy a másik antiszocialitását az egekig emelje és csak bámulja otthon a monitort, csupán azért, mert pár ember is ugyanezt teszi, és szívesen társalognának. Személyes tapasztalat, hogy amint jön egy újabb, jobb fej, közelebb élő, te már rögtön csak ezüst érmes második vagy. Jó, természetesen kivételek mindig vannak, akinek nem inge, ne vegye magára, etc. Ez csak egy rossz élmény volt számomra, és olykor - olykor előfordult, hogy kisebbségi komplexusok ezrei törtek rám, mikor nekem nem írt vissza, vagy csak nagyon ritkán, a másik lánykával pedig posztolták, milyen jókat röhögnek a sajátos kis vicceiken. Pedig imádtam a csajszit, de már nem tartjuk a kapcsolatot, ez van, a Sors így akarta, különben is, az utolsó hónapok már csak azzal teltek, hogy próbáltam bizonyítani, hogy igenis vagyok olyan jófej, mint azok, akik miatt háttérbe szorított. Na, de ez kit érdekel?
Annyit még biztosan el kell mondanom, hogy a chat nem elég ahhoz, hogy barátságnak nevezz egy internetes kapcsolatot. Még ha a világ különféle pontjain is éltek, akkor is ott van a skype, viber, whatsapp, és más egyéb kommunikációs lehetőségek, ahol tök ingyen tudtok telefonálni, webkamerán keresztül beszélgetni. Hisz ez fontos. Mert ha csak írásban kommunikáltok, nem ismered a másik gesztusait, nem hallod a hangját, nem tudod, milyen az, mikor idegesítően nevet, eszik, vagy bármi egyéb. Szerintem ez egy barátságban -, még ha csak a neten is folyik ez, elengedhetetlen.
És persze végül, de nem utolsó sorban a fake profilok száma növekedett meg mostanság, én értek az ilyesmihez, hiszen sajnos jómagam is ludas vagyok ebben, nem egy ember lett már az én szívatásom áldozata, bár tudom, hogy ez igencsak undorító dolog, tanultam belőle, mégpedig azt, hogy aki soha nem ér rá, zavaros sztorit ad be arról, most épp miért nem tud elmenni a találkozóra, az kamu. Szintén fake, aki nem akar webkamerát kapcsolni, vagy esetleg telefonálni, de gyakori, hogy a hihetőség érdekében megadják a számukat, és hosszasan cseveghetsz velük, bár arról nem tudnak, hogy egy roppant egyszerű IP azonosítással könnyen rá lehet jönni, kik is ők valójában. Aztán a barátok. Csak néhány van neki, az is elég hihetetlen, túl szép, vagy szinte semmit nem árul el magáról a profilján keresztül, etc. Szimplán látható, hogy ki hamis, és ki rendelkezik valódi profillal. Minderről órákat tudnék pötyögni, ha egyszer lesz időm, ihletem és energiám, írok a fake - ekről is egy cikket.

És most a totál személyes rész, aki eddig is elég unalmasnak, vagy butaságnak találta, az végképp nyomja meg a piros x - et, hiszen itt egy rövid monológ következik arról, milyen az internetes barátság az én szemszögemből.

Szóval rengeteget tanultam, volt olyan korszakom, hogy a gép előtt éltem, olyan is, mikor egyáltalán nem volt szükségem rá, mindenesetre annyit megtanultam, hogy számomra a netes barátság nem működik. Bár valljuk be, szert tettem egy olyan ember barátságára, aki tényleg aranyat ér, és ha ő nem lenne, rengeteg dolgot másképp csináltam volna, szerinte irtó jó tanácsokat adok, szeretjük megírni a véleményünket egymás irományairól és persze a legjobb, mikor együtt gyalázzuk a tiniribancokat. Na, és persze azok a telefonálgatások... na jó, róla is órákat tudnék írni, de egyszerűen nincs rá szükség, hiszen tudja, mennyit jelent nekem, és különben sem akarok még ennél is nyálasabb lenni. Ő az én drága Ellie Navarro - m, akivel remélhetőleg minél hamarabb találkozok, mert már szívesen látnám a hülye fejét.♥

Ennyi lennék mára, boldog Mikulást nektek, élvezzétek ki, és a csodás téli napokat is, még jelentkezem!

xoxo, K.

Sablon sztorik - avagy milyen világba csöppenhet egy laikus

Üdvözöllek, nos, egy olyan témát hoztam, amit előttem már rengetegen ecseteltek, mégis - tegnap egy újabb sablonsztori olvasása után megígértem magamnak, hogy mindenképpen írok minderről. Nos, vágjunk is bele!

Alapsztori 1.

Főhősünk egy szürke egérke, aki új gimibe érkezik / új városba költözik, tökmindegy, a lényeg, hogy más közegbe kerül. A régiben sem igazán voltak barátai, de most aztán végképp egyedül van. Első nap találkozik a suli legnagyobb lúzerével, akivel öribarik lesznek. Főhősünk általában rendelkezik valami jó képességgel, például eszméletlenül gitározik, kiemelkedő a tánctudása, stb. Egyszer valahogy ez kitudódik és a suli legmenőbb sráca felfigyel rá. Előszeretettel használják az írópalánták azt a fajta megközelítést, hogy először ellenszenv, sőt, utálat alakul ki köztük, de van, hogy már első perctől fogva érik a kémiát. Ugyebár az ellentétek vonzzák egymást alapon a srác szakít a trendi barátnőjével, hogy főhősünkkel lehessen. Egy darabig együtt vannak, mindent rózsaszín ködfátyol borít, aztán jön a bonyodalom. Nos, ebből rengeteget olvastam / láttam már. A srácnak rejtelmes múltja van, megcsalás, elköltözés, rosszabb esetben baleset történik, mindegy, a lényeg, hogy ütős legyen. Szenvedés. Hosszú oldalakon / fejezeteken keresztül a főszereplők őrlődését olvashatjuk, aztán egy idő után rájönnek, hogy nem bírnak egymás nélkül élni, népszerű befejezés ilyenkor, hogy valamelyik fél el akar költözni és szerelme a reptérre szalad, csakhogy megmondja neki, őrülten szerelmes belé. Persze a másik mindent eldobva a nyakába borul és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Uncsi! Irtózatosan uncsi. Egy ideig elmennek az ehhez hasonló történetek, de mikor úgy reklámozzák a blogot, hogy ez eredeti, ilyet még nem láttál, felcsigáznak, kattintasz és már a bevezetőből látszik, hogy egy rém unalmas love story, ami már lerágott csont, nyomasztó tud lenni. Természetesen ebben a kategóriában is olvastam eszméletlen jókat, hiszen ha valaki tud írni, egy rémes alapötletből is mesés történetet hozhat ki. Mindenesetre a 90% borzasztó, úgyhogy kérlek... hanyagold az ilyesmit.

Alapsztori 2.

Fanfiction. Nos, mostanában igencsak népszerű, hogy a One Directiont vonják bele a sztoriba, ennek többféle ágazatával is találkoztam már.
Part I.: Főhősünk, (nevezzük mondjuk Liznek), Londonba költözik. Az apja a 1D menedzsere lesz, vagy az anyukája stylist, ennek hatására Liz is betekintést nyerhet a fiúk életébe. Először mélységes utálat, vagy a másik véglet, rajongás lesz úrrá rajta, aztán végülis az egyik sráccal örök szerelem alakul ki, bár igen gyakoriak a szerelmi háromszögek is. De erről majd később. Szóval Liz beleszeret mondjuk Zaynbe, de ő elkezd turnézni, így külön válnak útjaik. Aztán, - van, hogy évek múlva rájönnek, mondjuk egy véletlen találkozás alkalmával, hogy még mindig meg van köztük a szikra. Azt hiszem, a folytatást már nem is ecsetelem, úgyis tudja mindenki.
Part II.: Maradjunk Liznél. Liz régi jó barátja az egyik srácnak, (legyen a szerencsés alany, mondjuk Harry). Mindkét fél többet érez a másik iránt, de jól megragadnak a több mint barátság, de kevesebb, mint szerelem kategóriában. Aztán Harry elmegy az X - Faktorba, egy bunkó fütyi lesz, és a múltjából már senki nem érdekli, elfelejti Lizt is. Aha, de ez csak látszat! Mindketten halálosan szerelmesek egymásba, és nem tudnak a másik nélkül élni, de ezt jól tagadják. Természetesen a végkifejlet itt is happy end.
Part III.: Liz éppen a reptérre igyekszik, és olyannyira bújja mobilját, hogy észre sem veszi Niallt. (Mennyire tisztában vagyok már a nevekkel!). Az utóbb említett véletlenül kávét borít a lány mellkasára, persze bocsánatkérések közepette meghívja vacsorázni, csakhogy kiengesztelje. És ezzel már be is indult a lavina, a két főhős sorsa szépen összefonódik.
Part IV, egyben utolsó, mint már említettem, a szerelmi háromszögek. Liz olyannyira jó csaj, hogy nem csak egy, hanem két (!!!) 1D tag is belezúg. A lány őrlődik a két srác között, aztán választás elé állítják és vagy választja valamelyiket, (ezzel öri - harit gerjesztve a két ősrégi barát között), vagy egyiket sem, és mindketten koppannak. Pár hónappal ezelőtt olvastam egy olyan fanficet, hogy a lány inkább egy harmadik 1D tagot választ. Bumm!

Úgy tűnhet, hogy a banda ellen vagyok, pedig egyáltalán nem. Csupán rém unalmas az, hogyha az ember blogregény olvasásra szánná el magát, szinte csak ilyesmivel találkozhat. Természetesen olvastam már eszméletlen 1D sztorit is, mint például ez, de a túlnyomó többség sablon, rém unalmas. Legyetek kreatívak, egyáltalán nem baj az, ha több tartalom, izgalom van a sztoriban, nem csak szerelem, de tényleg! Például szívesen elolvasnék egy olyasmit, hogy az egyik tag például bérgyilkos. Na jó, bár elvetemült elmémnek köszönhetően szinte csak ilyesmit olvasok, ilyet is írok, de akkor is. Eszméletlen lenne!


Alapsztori 3.

Főhősünk depressziós. Meghalt az anyja, megerőszakolták, vagy bármi ilyesmi, mindegy, a lényeg az, hogy egy nagyon megtört lánnyal találkozhatunk, aki vagdossa karjait, durvább esetben nem egy öngyilkossági kísérlettel próbálkozott, és ennek köszönhetően pesszimista, élete szürke, rossz. De ez megváltozik! Rengeteg végkifejlet van, ami folytán találkozik a nagy Ő - vel, úgyhogy ezt nem is firtatnám tovább, a lényeg az, hogy a sebek összeforrnak és végre a lányka is kaphat egy kis boldogságot.


Nos, mint már említettem, hasonló alapú sztorikból is lehet eszméletlen történetet kihozni, volt, hogy egy Alapsztori 3 - hoz hasonló történeten elsírtam magam, mert a bloggerina fogalmazásmódja olyan gyönyörű volt, mint egy híres íróé. Fanfictionök közül is van például Tom Odell, Ed Sheeran, sőt, még Papa Roach - al is találkoztam, ami láttán ilyen asdfghjkl reakcióm volt. Tényleg nincs azzal semmi gond, ha nem jut eszedbe semmi egyedi, nem kell rágódni ezen, nekem is volt, hogy hónapokig kínzott az a fránya ihlet hiánya, de végülis győztem, hiszen egy kép, vagy videó láttán gondolatok ezrei árasztottak el és belekezdtem abba a blogba, aminek az alapsztorijába mai napig szerelmes vagyok. Légy kreatív! Imádjuk a szerelmet, de még jobban oda vagyunk a fantasy történetekért, vagy akár egy Gyilkos elmékhez hasonló sztoriért is. Ha mégis úgy érzed, nem tudsz jobbal előállni, elő a füzetekkel, és írd ki magadból, akár egy egész egyedit is kreálhatsz belőle, nem tudhatod.

Köszönöm a figyelmet, remélem, tetszett, vagy akár nyomot hagyott benned ez a sivár vélemény, ha igen, nyugodtan kritizálhatsz, hideget - langyosat - meleget, bármit szívesen veszek, az építő jellegű kritikát is szeretem. Nem győzöm hangsúlyozni, nem kioktatásképp írom mindezt, csupán egy gondolatmenet volt, amit úgy éreztem, blogbejegyzés formájában levezethetek.

xoxo, K.

Első bejegyzés, avagy miért jött létre a blog

Sok olyan ember van, aki állandóan beszél, javarészt butaságokról. Durván körülír egy -, alapjáraton egész rövid sztorit, így a mondandó végére senki nem figyel rá, vagy már az elején elvesztik a fonalat. Nos, be kell valljam, tulajdonképpen önmagamról írtam, csupán E/3 - ban, ugyanis aki beszélt már velem személyesen, és megkérték, mondjon rólam véleményt, elsők között volt az, hogy imád beszélni! Az igazság az, hogy nekem még ez sem elég, ezért hoztam létre ezt a blogot, ahol - mikor nincs épp valaki, akinek kiteregethetném az életemet, itt lesz ő, és én csak írok, írok, írok és írok. Jó, persze ne úgy képzeld el, hogy leírom reggel 6:00 - tól a napomat, és minden egyes mozzanatról beszámolok, csupán néhány maradandóbb eseményt fogalmazok meg, természetesen kiszínezem egy - két helyen, mert hát nagyzolni is szeretek, hihi. Ehhez hozzátartoznak a filmkritikák is, mert ha megnézek egyet, gondolatok milliói árasztják el elmém és muszáj leírnom. De ezen kívül sorozatokról, könyvekről és bármi másról megfogalmazok véleményt, ha úgy tartja kedvem. Ha pedig háromévente akadna egy bátor Blogger / Bloggerina, aki szeretné az én silány véleményemet kérni a blogjáról, szívesen vállalkozom, hiszen szeretem más munkáit olvasgatni. Igyekszem cikkszerűen közzétenni agymenéseimet, hogy valamilyen szinten hasznos, vagy akár szórakoztató (?) lehessen. Szolgálok még blogajánlókkal, - afféle tehetséges írópalánták, akik cseppet sem sablonos történeteiket mutatják be a világnak az interneten keresztül, és bizony, a legújabb sztárszerelmeimről is fogok mesélni, méghozzá oldalakat! Oh, máris elriasztottalak? Bocsánatért esedezem, ha így van, de nem vagyok olyan szörnyű, mint hiszed. Na, és akkor most jönne a rövid jellemzés, ha jól gondolom. K. vagyok, ennél többet nem árulok el, bár ahogy ismerem magam, időközben úgyis kikotyogom. A korom nem számít, de úgyis rájöhetsz mindazokból, amik velem történnek, persze találgatni lehet, haha. Imádom, hogy ilyen kis rejtélyes vagyok. Istenigazából nem tudom, mit írhatnék, mindent megtudhatsz rólam, ha érdekel persze és velem tartasz. Nos, elsőre ennyi lettem volna, remélem, nem tartasz olyan vészesnek, mint amilyennek én tartanám az illetőt, akitől ilyesmit olvasok.

xoxo, K.