Internetes barátságok

Az internetes barátság fogalma nem ismeretlen számomra. Az évek folyamán akadtam már össze olyan emberekkel, akiknek imádtam a személyiségét, humorát, vagy éppen a fogalmazásmódját, tökmindegy. Némelyik a tökéletes barátság titulust is elérte, csupán egy apró dolog választott el ettől: a távolság.

Nos, igen. Internet. Míg néhány évvel ezelőtt el sem tudtuk volna képzelni, hogy akár egy ország másik felében lévő emberrel tartsuk a kapcsolatot, ma már pár kattintás, és chatelhetünk is az Afrikában élő haverokkal. Tulajdonképpen megvoltak a maga előnyei annak is, mikor még nem tudtuk, mi az a facebook, twitter, tumblr, vagy bármi egyéb, hiszen a szabadidőnket nem egy monitort bámulva töltöttük el, hanem éltük a magunk kis életét, a közeli barátokkal játszottunk, nem volt ekkora számban felszínes csevegések tömkelege, sőt, a kibeszélés sem volt olyannyira jellemző, mint most, bár valljuk be, kétszínű emberek mindig is voltak, vannak és lesznek is. De most, egy irigy emberke blogot nyit egy olyan személyről, akit utál, kiszínez egy - két sztorit, és hopp, az amúgy normális tini rögtön közutálat tárgya lesz. Na, de elrugaszkodtam a témától. Személy szerint én rühellem azt, ha valaki messze van tőlem és tegyük fel, elválnak a szülei, szenved. Ha ott van melletted, megölelheted, engedheted, hogy kisírja magát a válladon, pár együtt érző pillantás, és -, még ha nem is tudsz ésszerű tanácsokkal szolgálni, ott vagy mellette. Viszont a neten másképp működik. Kutya kötelességed egy bölcsességgel előállni, hiszen hogy nézne az ki, hogy írja neked a problémáit, te meg közben beszólsz párat, hogy aha, értem. Szóval ez igencsak nagy negatívum, legalábbis számomra biztosan. Aztán ott van a másik. A közelben lévő barátok mindig fontosabbak lesznek. Oké, ez természetes, hiszen mindenkinek kell a társasági élet, nem várhatja el az egyik fél sem, hogy a másik antiszocialitását az egekig emelje és csak bámulja otthon a monitort, csupán azért, mert pár ember is ugyanezt teszi, és szívesen társalognának. Személyes tapasztalat, hogy amint jön egy újabb, jobb fej, közelebb élő, te már rögtön csak ezüst érmes második vagy. Jó, természetesen kivételek mindig vannak, akinek nem inge, ne vegye magára, etc. Ez csak egy rossz élmény volt számomra, és olykor - olykor előfordult, hogy kisebbségi komplexusok ezrei törtek rám, mikor nekem nem írt vissza, vagy csak nagyon ritkán, a másik lánykával pedig posztolták, milyen jókat röhögnek a sajátos kis vicceiken. Pedig imádtam a csajszit, de már nem tartjuk a kapcsolatot, ez van, a Sors így akarta, különben is, az utolsó hónapok már csak azzal teltek, hogy próbáltam bizonyítani, hogy igenis vagyok olyan jófej, mint azok, akik miatt háttérbe szorított. Na, de ez kit érdekel?
Annyit még biztosan el kell mondanom, hogy a chat nem elég ahhoz, hogy barátságnak nevezz egy internetes kapcsolatot. Még ha a világ különféle pontjain is éltek, akkor is ott van a skype, viber, whatsapp, és más egyéb kommunikációs lehetőségek, ahol tök ingyen tudtok telefonálni, webkamerán keresztül beszélgetni. Hisz ez fontos. Mert ha csak írásban kommunikáltok, nem ismered a másik gesztusait, nem hallod a hangját, nem tudod, milyen az, mikor idegesítően nevet, eszik, vagy bármi egyéb. Szerintem ez egy barátságban -, még ha csak a neten is folyik ez, elengedhetetlen.
És persze végül, de nem utolsó sorban a fake profilok száma növekedett meg mostanság, én értek az ilyesmihez, hiszen sajnos jómagam is ludas vagyok ebben, nem egy ember lett már az én szívatásom áldozata, bár tudom, hogy ez igencsak undorító dolog, tanultam belőle, mégpedig azt, hogy aki soha nem ér rá, zavaros sztorit ad be arról, most épp miért nem tud elmenni a találkozóra, az kamu. Szintén fake, aki nem akar webkamerát kapcsolni, vagy esetleg telefonálni, de gyakori, hogy a hihetőség érdekében megadják a számukat, és hosszasan cseveghetsz velük, bár arról nem tudnak, hogy egy roppant egyszerű IP azonosítással könnyen rá lehet jönni, kik is ők valójában. Aztán a barátok. Csak néhány van neki, az is elég hihetetlen, túl szép, vagy szinte semmit nem árul el magáról a profilján keresztül, etc. Szimplán látható, hogy ki hamis, és ki rendelkezik valódi profillal. Minderről órákat tudnék pötyögni, ha egyszer lesz időm, ihletem és energiám, írok a fake - ekről is egy cikket.

És most a totál személyes rész, aki eddig is elég unalmasnak, vagy butaságnak találta, az végképp nyomja meg a piros x - et, hiszen itt egy rövid monológ következik arról, milyen az internetes barátság az én szemszögemből.

Szóval rengeteget tanultam, volt olyan korszakom, hogy a gép előtt éltem, olyan is, mikor egyáltalán nem volt szükségem rá, mindenesetre annyit megtanultam, hogy számomra a netes barátság nem működik. Bár valljuk be, szert tettem egy olyan ember barátságára, aki tényleg aranyat ér, és ha ő nem lenne, rengeteg dolgot másképp csináltam volna, szerinte irtó jó tanácsokat adok, szeretjük megírni a véleményünket egymás irományairól és persze a legjobb, mikor együtt gyalázzuk a tiniribancokat. Na, és persze azok a telefonálgatások... na jó, róla is órákat tudnék írni, de egyszerűen nincs rá szükség, hiszen tudja, mennyit jelent nekem, és különben sem akarok még ennél is nyálasabb lenni. Ő az én drága Ellie Navarro - m, akivel remélhetőleg minél hamarabb találkozok, mert már szívesen látnám a hülye fejét.♥

Ennyi lennék mára, boldog Mikulást nektek, élvezzétek ki, és a csodás téli napokat is, még jelentkezem!

xoxo, K.