Üdv, elnézést az inaktivitásért, bár ez igazán nem sok embert érint. Ezt a postot azért hozom létre, mert arra gondoltam, ha valaki szeretné kikérni a véleményem a történetéről, azt mostantól e - mailben tegye. Nem szeretem azt, hogy van egy ötven fejezetes blogocska, és beszúrnak annyit a chatembe, hogy szia, kérhetek kritikát? köszi :)
Nekem is időbe telik, míg elolvasom, így szeretném, ha akit tényleg érdekel az, hogy mennyire tetszik a blogja, írjon erre az e - mail címre: katucika9@gmail.com
Köszönöm a figyelmet! (:
xoxo, K.
2014. január 15., szerda
2014. január 3., péntek
Kritika #2 - Angels Don't Kill
Design: Ennél a blognál is inkább a történetre helyezném a hangsúlyt, bár be kell valljam, a betűtípus nem igazán tetszik. Olvastam, hogy néhány embert megzavar az, hogy tagolod a fejezeteket. Nekem egyáltalán nincs problémám vele, sőt, pozitívumként emelném ki, hiszen biztosan lesz (vagy már van is) néhány olyan olvasód, mint én, hogy olvasás mellett ötvenezer dolgot csinál a gépen, de mivel te tördeled a sorokat, nem okoz problémát az, hogy ki kelljen keresni, most éppen hol is tartok. A fejezetek linkjét kicsit feljebb tehetnéd, illetve észrevételem, hogy ezer meg ezer dolog található a modulsávodban, aminek némelyike tök fölösleges.
Történet: Tetszik, hogy nem egy sablonsztorival álltál elő, és az, hogy Children of Bodom, egy hatalmas plusz pont! Még egyetlen hasonlóval sem futottam össze a blogspot világában, bár lehet, hogy ez szűk látókörömnek tudható be. Jól kidolgoztad a szereplőket, és ott kezdett nekem eszméletlenül szimpatikussá válni az egész, mikor a hetedik fejezetben kibontakozott az, amit már az előző részekben is pedzegettél, mégpedig az, hogyan ismerkedtek meg Rauhával. Érdekes számomra, hogy Esteri olyan könnyen megbirkózott azzal, hogy meghalt az édesanyja, annak ellenére is, hogy azt mondta neki, ne sírjon majd. Kicsit érzelemmentesen, nyersen fogalmazol, ami egyáltalán nem gond, ha például egy tájleírásról van szó, de egy ilyen sztoriban nem lenne rossz, ha tudnám Alexi minden egyes gondolatát, sőt, szinte vágyom is erre, és, - bár nem a banda többi tagjáról szól a történet, a továbbiakban tetszene egy - két szemszögváltás, ha komolyabbra fordulnak a dolgok. Bakik is fellelhetőek voltak, néha az E/3 átcsapott E/1 - be, mindez elenyésző volt, de sajnos én észrevettem. Helyesírási hibákat is találtam, leginkább azt, hogy az ami szócskát mai - nak írod, és ezzel nincs is gond, mert irtó gyorsan gépelhetsz, de a szóismétlések, és ezen hibák elkerülése végett tüzetesebben olvasd át az egészet, mielőtt publikálnád, de akár egy béta is szóba jöhet. Ami érdekes volt számomra az az, hogy irtó másnaposan valahogy az ember nem igazán kívánja az alkoholt, Alexinek mégis az első dolga az reggel, - miután alaposan leitta magát, hogy sör után kutasson. Mindegy, mindenesetre ez csak egy személyes észrevétel volt, haha.
Kedvenc szereplőként Rauhát mondanám, (jesszusom, de morbid vagyok, egy halott a favoritom!) , hiszen olyannyira jól nevelte Esterit, és egészen rejtélyes, biztos vagyok benne, hogy lesz még valami a múltjából, amire nem is igazán gondolnánk. Oh, erről jut eszembe az, hogy igazából nem nagyon tudtam kikövetkeztetni, hogy a kislány hány éves. Hat?
Alexit egy vérbeli rockernek látom, akit csupán az alkohol, cigaretta és a gitározás éltet, de úgy érzem, meg fog változni, és talán meg is nyerheti az év apukája díjat.
Esteri pedig tündéri, ha apucinak nem kell, nyugodtan átpasszolhatja nekem, felnevelem én, haha.
A banda többi tagja pedig asdfghjkl, imádom őket pont olyannyira, mint a fanfictionodön kívül.
Nem egy sablon sztori, de nem is rágtam le mind a tíz körmöm olvasás közben. Fejlődsz, és ez jó. Ha ezt a pár apró hibácskát kiküszöbölöd, tökéletes!
Sok sikert!
xoxo, K.
Történet: Tetszik, hogy nem egy sablonsztorival álltál elő, és az, hogy Children of Bodom, egy hatalmas plusz pont! Még egyetlen hasonlóval sem futottam össze a blogspot világában, bár lehet, hogy ez szűk látókörömnek tudható be. Jól kidolgoztad a szereplőket, és ott kezdett nekem eszméletlenül szimpatikussá válni az egész, mikor a hetedik fejezetben kibontakozott az, amit már az előző részekben is pedzegettél, mégpedig az, hogyan ismerkedtek meg Rauhával. Érdekes számomra, hogy Esteri olyan könnyen megbirkózott azzal, hogy meghalt az édesanyja, annak ellenére is, hogy azt mondta neki, ne sírjon majd. Kicsit érzelemmentesen, nyersen fogalmazol, ami egyáltalán nem gond, ha például egy tájleírásról van szó, de egy ilyen sztoriban nem lenne rossz, ha tudnám Alexi minden egyes gondolatát, sőt, szinte vágyom is erre, és, - bár nem a banda többi tagjáról szól a történet, a továbbiakban tetszene egy - két szemszögváltás, ha komolyabbra fordulnak a dolgok. Bakik is fellelhetőek voltak, néha az E/3 átcsapott E/1 - be, mindez elenyésző volt, de sajnos én észrevettem. Helyesírási hibákat is találtam, leginkább azt, hogy az ami szócskát mai - nak írod, és ezzel nincs is gond, mert irtó gyorsan gépelhetsz, de a szóismétlések, és ezen hibák elkerülése végett tüzetesebben olvasd át az egészet, mielőtt publikálnád, de akár egy béta is szóba jöhet. Ami érdekes volt számomra az az, hogy irtó másnaposan valahogy az ember nem igazán kívánja az alkoholt, Alexinek mégis az első dolga az reggel, - miután alaposan leitta magát, hogy sör után kutasson. Mindegy, mindenesetre ez csak egy személyes észrevétel volt, haha.
Kedvenc szereplőként Rauhát mondanám, (jesszusom, de morbid vagyok, egy halott a favoritom!) , hiszen olyannyira jól nevelte Esterit, és egészen rejtélyes, biztos vagyok benne, hogy lesz még valami a múltjából, amire nem is igazán gondolnánk. Oh, erről jut eszembe az, hogy igazából nem nagyon tudtam kikövetkeztetni, hogy a kislány hány éves. Hat?
Alexit egy vérbeli rockernek látom, akit csupán az alkohol, cigaretta és a gitározás éltet, de úgy érzem, meg fog változni, és talán meg is nyerheti az év apukája díjat.
Esteri pedig tündéri, ha apucinak nem kell, nyugodtan átpasszolhatja nekem, felnevelem én, haha.
A banda többi tagja pedig asdfghjkl, imádom őket pont olyannyira, mint a fanfictionodön kívül.
Nem egy sablon sztori, de nem is rágtam le mind a tíz körmöm olvasás közben. Fejlődsz, és ez jó. Ha ezt a pár apró hibácskát kiküszöbölöd, tökéletes!
Sok sikert!
xoxo, K.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)