Elfeledett

Üdv, drágák!

Jézusom, mennyire régen írtam! Mélységesen sajnálom, pedig tisztában vagyok azzal, hogy több blog vár arra, hogy véleményezzem őket ( még mindig e - mailben várom a kéréseket, a chatbelieket nem veszem figyelembe, sajnálom ), de egyszerűen nem volt időm arra, hogy blogoljak, legalábbis ilyen témában. El vagyok havazva, felvételi, stressz, sírás minden nap amiatt, mennyire elcsesztem a jövőm, tudjátok. Ennek ellenére továbbra is bekukkantottatok páran, amiért hatalmas köszönet, nagyon jól esik! Mostanában igyekszem aktivizálni magam, mert olyannyira lusta vagyok, hogy még azt is elhanyagoltam, amit imádok csinálni. Kárpótlásként itt egy rövidebb filmkritika, igyekszem összeszedetten megfogalmazni, ami kavarog bennem a mondanivalója kapcsán.

Suicide Room - Öngyilkosok szobája:

Történet: ( spoilert tartalmaz! ) 

Dominik egy végzős srác, kissé magába fordulva éli mindennapjait. A szülei kő gazdagok, az egyetlen árnyoldala mindennek annyi, hogy nem törődnek fiukkal, cseppet sem. Nos, eljön a bál napja, ahol fogadást kötnek, főhősünk megcsókol egy fiút, a videó felkerül az internetre, minden király, az év eseményének tudják be a dolgot, de egy fogalmamsincsmilyen sportág keretén belül Dominik lomposa rakoncátlankodik, vonzódik ahhoz a seggfejhez. Itt kezdődik a bonyodalom! Gúnyolni kezdik őt, és elindul a lavina. Egyszer busszal kell hazamennie, ahol összetűzésbe kerül néhány suhanccal, jól megverik. Örökös utálat tárgya lesz. Még a sztori legelején lát egy videót, ahol egy vadidegen lány vagdossa a karjait, ezáltal beszélgetésbe elegyednek és Sylwia ( mert így hívják! ) bevezeti őt egy virtuális közösségbe, az Öngyilkosok szobájába. Dominik hamar elkészíti karakterét, és élvezi a dolgot, mélyül kapcsolata a lánykával, aki tulajdonképpen három éve nem mozdul a szobájából, és azért él gyakorlatilag, hogy öngyilkos legyen. Minden klappol, de főhősünk nem jár suliba, ám egyszer szülei rákényszerítik, de utálatosan viselkednek vele iskolatársai, ezért ismét mélyponton van. Többé ő sem akar mozdulni szobájából. Virtuális életet él, egyértelműen depressziós. A fordulat akkor következik be, mikor szétvágja a karjait és elmebetegek közé kerül, de ez csak átmeneti állapot. Utána hazajut, de továbbra is gyűlöli az életét. Sylwia egyszer csak megálmodja a tökéletes öngyilkossági módszert. Gyógyszerek és alkohol. Mivel Dominik szülei pszichológust küldenek a fiúhoz, aki rettentően elutasító velük szemben, ő jut mindezekhez a legkönnyebben. Némi hadakozás után megadja magát és megszerzi a gyógyszereket, elmegy a megbeszélt helyre, sört rendel és várja a lányt, aki nem érkezik meg a buliba. Ekkor dönt úgy, hogy kiönti az összes pirulát a wc - be, de elborul az agya és rengeteget bevesz. Iszik rá. A végkimenetelt hadd ne boncolgassam, mert így is könnybe lábadt szemekkel írom mindezt.

Személyes vélemény:

Már kétszer láttam és a második alkalomnál is ugyanúgy szíven ütött. Jól kidolgozott szereplők, egyszerűen fantasztikus, ahogyan bemutatja azt, hogyan csúszik le a fiú a lejtőn, mi viszi rá arra, hogy öngyilkos legyen, a néhány jó pillanat, ami a rengeteg mocsokban fellelhető, és a suicide room grafikája... asdfghjkl. Csak ajánlani tudom a hozzám hasonló, elborult elmével rendelkező emberkéknek, mert tényleg nem egy Cyberbully feeling.

Köszönöm a figyelmet.

K xx.

Mail

Üdv, elnézést az inaktivitásért, bár ez igazán nem sok embert érint. Ezt a postot azért hozom létre, mert arra gondoltam, ha valaki szeretné kikérni a véleményem a történetéről, azt mostantól e - mailben tegye. Nem szeretem azt, hogy van egy ötven fejezetes blogocska, és beszúrnak annyit a chatembe, hogy szia, kérhetek kritikát? köszi :)
Nekem is időbe telik, míg elolvasom, így szeretném, ha akit tényleg érdekel az, hogy mennyire tetszik a blogja, írjon erre az e - mail címre: katucika9@gmail.com

Köszönöm a figyelmet! (:

xoxo, K.

Kritika #2 - Angels Don't Kill

Design: Ennél a blognál is inkább a történetre helyezném a hangsúlyt, bár be kell valljam, a betűtípus nem igazán tetszik. Olvastam, hogy néhány embert megzavar az, hogy tagolod a fejezeteket. Nekem egyáltalán nincs problémám vele, sőt, pozitívumként emelném ki, hiszen biztosan lesz (vagy már van is) néhány olyan olvasód, mint én, hogy olvasás mellett ötvenezer dolgot csinál a gépen, de mivel te tördeled a sorokat, nem okoz problémát az, hogy ki kelljen keresni, most éppen hol is tartok. A fejezetek linkjét kicsit feljebb tehetnéd, illetve észrevételem, hogy ezer meg ezer dolog található a modulsávodban, aminek némelyike tök fölösleges.

Történet: Tetszik, hogy nem egy sablonsztorival álltál elő, és az, hogy Children of Bodom, egy hatalmas plusz pont! Még egyetlen hasonlóval sem futottam össze a blogspot világában, bár lehet, hogy ez szűk látókörömnek tudható be. Jól kidolgoztad a szereplőket, és ott kezdett nekem eszméletlenül szimpatikussá válni az egész, mikor a hetedik fejezetben kibontakozott az, amit már az előző részekben is pedzegettél, mégpedig az, hogyan ismerkedtek meg Rauhával. Érdekes számomra, hogy Esteri olyan könnyen megbirkózott azzal, hogy meghalt az édesanyja, annak ellenére is, hogy azt mondta neki, ne sírjon majd. Kicsit érzelemmentesen, nyersen fogalmazol, ami egyáltalán nem gond, ha például egy tájleírásról van szó, de egy ilyen sztoriban nem lenne rossz, ha tudnám Alexi minden egyes gondolatát, sőt, szinte vágyom is erre, és, - bár nem a banda többi tagjáról szól a történet, a továbbiakban tetszene egy - két szemszögváltás, ha komolyabbra fordulnak a dolgok. Bakik is fellelhetőek voltak, néha az E/3 átcsapott E/1 - be, mindez elenyésző volt, de sajnos én észrevettem. Helyesírási hibákat is találtam, leginkább azt, hogy az ami szócskát mai - nak írod, és ezzel nincs is gond, mert irtó gyorsan gépelhetsz, de a szóismétlések, és ezen hibák elkerülése végett tüzetesebben olvasd át az egészet, mielőtt publikálnád, de akár egy béta is szóba jöhet. Ami érdekes volt számomra az az, hogy irtó másnaposan valahogy az ember nem igazán kívánja az alkoholt, Alexinek mégis az első dolga az reggel, - miután alaposan leitta magát, hogy sör után kutasson. Mindegy, mindenesetre ez csak egy személyes észrevétel volt, haha.
Kedvenc szereplőként Rauhát mondanám, (jesszusom, de morbid vagyok, egy halott a favoritom!) , hiszen olyannyira jól nevelte Esterit, és egészen rejtélyes, biztos vagyok benne, hogy lesz még valami a múltjából, amire nem is igazán gondolnánk. Oh, erről jut eszembe az, hogy igazából nem nagyon tudtam kikövetkeztetni, hogy a kislány hány éves. Hat?
Alexit egy vérbeli rockernek látom, akit csupán az alkohol, cigaretta és a gitározás éltet, de úgy érzem, meg fog változni, és talán meg is nyerheti az év apukája díjat.
Esteri pedig tündéri, ha apucinak nem kell, nyugodtan átpasszolhatja nekem, felnevelem én, haha.
A banda többi tagja pedig asdfghjkl, imádom őket pont olyannyira, mint a fanfictionodön kívül.

Nem egy sablon sztori, de nem is rágtam le mind a tíz körmöm olvasás közben. Fejlődsz, és ez jó. Ha ezt a pár apró hibácskát kiküszöbölöd, tökéletes!
Sok sikert!

xoxo, K.