Szomorúság. Számomra ez olyan összetett, és keserédes fogalom. Vegyük példának a mai napot. Borzasztóan éreztem magam, mintha keselyűk rágnák belsőmet, most pedig... tele vagyok ihlettel, reménnyel, és tervekkel, hogyan alakítsam a jövőm. És ekkor jönnek a legjobb ötletek. Egy órával ezelőtt úgy éreztem, többé nem fogok mosolyogni. Talán annak tudható be, hogy mindez nem egy jelentősebb, megrázó hír után telepedett rám, csupán egy apróság, aminek lehetséges, hogy nem kéne nagy feneket kerítenem, de ettől vagyok önmagam. Vegyünk például egy eseményt, mely felkavarja a népet... van, hogy közömbös arccal gondolom át az egészet, és egyáltalán nem érdekel. Aztán tegyük fel, hogy egy barát hazudott... órákig tartó borzalom kering bennem. Hiába, máshogy működöm. Bár ez nem tartozott szorosan a témához, mégis úgy éreztem, le kell írnom, hiszen ezekből a hírmorzsákból ismerhet meg az ember, persze ha akar. Tehát szomorúság. Érdekes, ahogyan nő az ember, úgy változik mindaz, miért érzi ezt, és természetesen ez így van rendjén. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy vajon ha egy gyerek elveszít egy játékot, az valódi szomorúság? Egy tini kinevetné, és azt mondaná, lesznek nagyobb gondok is az életben. Na és, ha arról kérdezné valaki a népet, hogy egy pár hónapig tartó kapcsolat utáni gyász... az valóban szomorú időszak? Az előbb említettek természetesen rávágnák, hogy igen, ennél fájdalmasabb dolog nem is lehet az ember életében, de ha egy felnőttet kérdeznénk, azt mondaná, mindez elenyésző az élet mocskában. Akkor vajon mi az, ami tényleg szomorú? Úgy hiszem, minden ember másként vélekedik erről. Lehet, hogy nekem fájdalmas egy barát elvesztése, de más egyénnek ez egy új élet kezdete, egy lehetőség. Érdekes. Számomra ez az egyik legösszetettebb fogalom, ami létezik, bár biztosan ez is bizarr agyamnak szüleménye, mely most úgy érzi, mindent tud a világról. Mindenesetre be kell valljam, ennél értelmetlenebb postot még nem publikáltam, kétséges, hogy ez is látható lesz az emberek számára, hiszen közeleg a karácsony, és nem hiszem, hogy a szomorúságról akarna olvasni bárki is.
xoxo, K.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése